**4.Rész**

Sziasztook!

Megjött a 4. rész!!! *.* Igaz lassabb tempóban haladok, mint barátnőm a Detrimental Passion blogon, ahol már a 17. résznél tartunk(!!!) :D
Nálam is jó olvasást, írjatok megjegyzéseket jelöljetek Facebookon, engem is és +Lány Csakegy -et :)

Hakunamatata,
           Ocean Papaya :3

David szemszöge

Tegnap éppen beértem az őrsre, mikor csörgött a telefonom. Ismeretlen szám volt, ezért egy kis tétovázás után, ami a munkám miatt érthető is, vettem csak fel. Meglepetésemre Emilie volt. Nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan és könnyen fog menni a dolog...Nagyon aranyos lány, és már teljesen máshogy tekintek rá a beszélgetésünk után...nemcsak úgy mint egy lányra a sok közül akivel itt a kihallgatásokon találkozok...Igazából már nem is értem miért kell ezt a teljesen ártalmatlan teremtést megfigyelés alatt tartani...még egy légynek is nagy kínok közt tudna csak ártani.

Valójában tegnap kiöntötte nekem a lelkét, elmesélte az egész életét, és ő semmit sem tud azokról a dolgokról a mostohaanyjával kapcsolatban, ami miatt mi igazából találkoztunk...

Nem tudom igazából mit érzek. Most még nem tudom eldönteni. 

***

Ezekkel a gondolatokkal sétáltam el a parkba ahová megbeszéltük a mai találkát. Azt mondta, hogy mivel tegnap csak magáról mesélt ma már az én életemre is kíváncsi...Pont ez okoz nekem olyan nagy fejtörést. Nem mondhattam, hogy nem tudunk ma találkozni, mert azonnal elveszítem a bizalmát. De így pedig valami hétköznapi történetet kell kitalálnom, hogy ki is vagyok.

***

Mikor elértem a parkba, leültem egy padra, és agyaltam...Nemsokára megérkezett Emilie is, és mellém ült.

-Szia!

-Szia! Na mit szeretnél tudni rólam?-próbáltam közömbösnek látszani.

-Például...mióta élsz itt, mi a munkád, milyen a viszonyod a családoddal, ilyenekre gondoltam.

-Kiskorom óta itt élünk a családommal, édesapám tavaly halt meg, de anyukámat minden héten meglátogatom. Van egy bátyám és egy húgom. Lars New Yorkban él a feleségével, ezért velük nem nagyon tudjuk, és anyukám nem is akarja tartani a kapcsolatot. Szerinte ez árulás, hogy csak úgy itt hagyta a családját, és a barátait, egy new yorki tyúkért-elmondása szerint.-itt mindketten nevettünk...

Kathlyn itt él a városban a családjával, és ők gondozzák anyát. Mindig is ő volt a kedvenc a családban, és ezt ő is tudta, ezért magára vállalta apa halála után, hogy ellátják anyát.

-És hol dolgozol? Ez a kérdés villámként hasított belém. Már azt hittem, hogy megúsztam és, ha sokat beszélek az családomról, akkor másra nem kérdez rá. Hát nem így alakult.

-Ööö...hát, tudod mindennap utaznom kell a munkám miatt.

-Szóval üzletkötő vagy?

-Hát valami olyasmi. Mondhatjuk.. -Végig gondoltam ezt az egészet. Ez a lány nem érdemli meg, hogy mindenki hazudjon neki...

Kicsit még beszélgettünk fölösleges dolgokról, majd elköszöntünk, és elindultunk az ellenkező irányba.

Emilie szemszöge

Nagyon jó volt ismét Daviddel beszélgetni. De igazából, úgy érzem valamit nem mond el nekem. Valószínű, hogy csak agyamra ment az a sok rendőrségi ügy amivel kapcsolatba kerültem eddig...de amúgy se köteles mindent egy idegen lány orrára kötni...

***

Lottie és Melody már izgatottan vártak, muszáj volt mindent elmesélni Daviddel kapcsolatban. A mesedélután végén, egy percig csönd volt majd szinte egyszerre mondták ki azt a mondatot amitől rettegtem:

-Ezzel a sráccal nem stimmel valami...figyu, ez nem egy nagy város itt szinte mindenki ismer mindenkit, és nekünk nem rémlik semmiféle Lars, Kathlyn, és egy gondozott anyuka halott férjjel.-természetesen a saját stílusukban világosítottak fel.

-Apu minden temetésre elmegy, és tavaly, hál' ég nem volt csak egy...és az is egy motoros csákóé volt, aki nem jött rá, hogy itt nem lehet 200-zal száguldozni.-Lottie-nak mindig hiszek, és amúgy is miért hazudna egy sráccal kapcsolatban, ha mindig azzal húztak, miért nincs még pasim.

-Tudod mit?!-vágott közbe Melody

-Keressünk rá erre a te David-edre.

-Nem is tudom lányok...én hiszek neki, vagyis hinni akarok neki. De nem tudom.

-Pont ezért akarjuk lecsekkolni neked. Nehogy már egy hazug alakkal keljen egy életet leélned.

-Igazán hálás vagyok, hogy így aggódtok értem, de nekem ez nem fog menni. És ígérjétek meg, hogy nem csináltok semmit!

-Jó, rendben...-mondták kánonban, de látszott rajtuk, hogy nem vesznek komolyan

-És most ne haragudjatok...-mondtam és kiviharzottam a szobából....

**3. Rész**

Halihalii!!!
Itt a 3. rész!!! :D Nem tudok túl sok mindent hozzá fűzni, csak, hogy  írjatok nyugodtan emailt is, amit akartok, kommentet, kritikákat várok, bármit... :D
És természetesen látogassátok, a folyamatosan új részekkel frissülő Detrimental Passion blogot is :) !!!
Úgy érzem az írónak komolyabb bátorításra van szüksége, ezért ha tetszik, amit olvastak, vagy csak kevésbé, akkor is írjátok meg neki, kommentben, levélben, Facebook-on... :)
Mit fűzzek még hozzá? Remélem tetszeni fog... megtaláltok Facebookon jelölhettek, írhattok, ha bármi kérdésetek, megjegyzésetek van a bloggal kapcsolatban :)

Jó olvasást!

Hakunamatata,
         Ocean Papaya :3

Emilie szemszöge

Nehézkesen nyitottam fel szemhéjaimat, majd fordultam másik oldalamra, a pihe-puha ideiglenes ágyamban. Vettem egy nagy, mély levegőt, majd miután gyors pillantást vetettem a szobára, kikászálódtam az ágyból. Mondhatom gyönyörű szobát kaptam! A lányok ízlése még mindig kifogástalan. Tegnap kicsit későn kerültünk ágyba, hiszen Lottie, és Melody mindent megmutattak a házban és a környéken is... Ezért már tudtam is hova fogok ma reggel futni menni. A Bőröndöm felé vettem az irányt, és próbáltam a hangulatomnak és az időjárásnak megfelelő szettet kiválasztani. Pár perc után sikerrel is jártam, majd elvonultam a külön fürdőszobába, ahol gyorsan rendbe szedtem magam. Ezek után gyorsan beágyaztam. Lefelé menet bekukkantottam a lányok szobájába. Szerencsére mindketten még mélyen aludtak, tehát nem sikerült felébresztenem őket. Minden percben elcsodálkozok, hogy milyen hatalmas ez a ház! Két szint ízlésesen berendezve. Ezekkel a gondolatokkal szökdeltem végig a lépcsőfokokon, amik meglepetésemre gyorsan végetértek. Ránéztem a nappaliban lógó órára és az pontosan 7 órát mutatott. Meglepődtem, hogy ilyen korai voltam. Hirtelen egy éles férfihang állított meg.

-Milyen korai a kisasszony!

A hang irányába kaptam a fejem. És az asztalnál a bögrét szorongató mosolygó George-val találtam szembe magam. Hirtelen nekem is mosolyogni támadt kedvem.

-Hova igyekszel ilyenkor?-hangzott a kérdés

-Csak futni megyek.-zártam rövidre mondandóm

-Tudod,-sóhajtott egy nagyot

-Nagyon sokat jelent a lányoknak, hogy itt vagytok.Sőt mindnyájunknak.-pontosította saját magát

Csak egy halvány mosollyal válaszoltam.

-Édesanyád, a húgom, halála óta senki nem találta a helyét.Olyan hirtelen jött ez az egész...a balesete...-sóhajtott, majd vett egy nagy levegőt és fojtatta.

-De nem tartalak fel. Nyomás futni!-mutatott mosolyogva az ajtóra.

-Értettem főnök!-poénkodtam el a helyzetet, majd kiléptem az ajtón.

***

Elkocogtam a parkig, amit a lányok mutattak nekem tegnap. Én soha nem szerettem zenével futni. Nem tudom... annyira eltereli a figyelmemet, hogy semmi másra nem tudok figyelni, és én inkább a madárcsicsergést, és a a szél susogását hallgatom szívesebben. Most is így tettem. Amikor már kicsit elfáradtam, leültem egy padra.

Teljesen elmerültem a gondolataimban. Egyszercsak egy nyugodt férfihangot hallottam meg közvetlenül mellettem. 

-Új vagy itt?

Odakaptam a fejem, és egy gyönyörű       szempárral találtam szembe magam. Elvarázsolt a tekintete.

-Ö, igen. Tegnap érkeztünk. Emily.-nyújtottam a kezem.

-David, örvendek. mondta udvariasan.

-Te is ide jársz futni?

-Ó, igen, mindennap.Télen is ki szoktam ide jönni.

-El tudom képzelni milyen gyönyörű lehet itt télen a táj .-ábrándoztam

-Akárcsak Te.-mondta majd egy pimasz mosolyra húzta a száját.

Én zavaromban, mint mindig, a hajamat kezdtem el piszkálni.Erre ő:

-Ezt bóknak szántam.-mosolygott még mindig azzal a pimasz vigyorral.

-Hát ezt sejtettem-motyogtam vigyorogva, és valószínű, hogy el is pirultam.

Ekkor egy vakkantást hallottam, a következő pillanatban pedig már a nadrágomat rágcsálta Nacho. Ekkor nevetést és újabb ugatásokat hallottam. Elfordítottam a fejem, és megpillantottam Melody-t és Lottie-t Coco-val. 

-Na jó reggelt!-köszöntöttem őket gúnyosan

-Jó reggelt meglógós kisasszony!

-Héj!-próbáltam hárítani a rágalmakat

-Akkor én nem is zavarok tovább.

Gyorsan visszakaptam a fejemet David irányába.

-Egyáltalán nem zavarsz!-mondtuk szinte egyszerre a lányokkal.

-Örülök, hogy megismerhettelek!-mondta mosolyogva, miközben éreztem, hogy minden porcikámat végigmérte

-Én úgyszintén.-mondtam vörös arccal 

-Ja, és itt a számom. Majd hívj fel!-ismét megjelent az a pimasz vigyor az arcán

***

Mikor vissza értünk ideiglenes otthonunkba,már mindenki a földszinten várt minket, és a reggelit fogyasztották. A kedvencemet, palacsintát csinált George. Mióta elvált, a főzést rendszeresen a lányok végzik, de ilyen alkalmakkor ő készít el néhány fogást. A reggeli elfogyasztása után kaptunk egy-két óra szabadfoglalkozási időt. Én kivonultam a kertbe és belehuppantam a hintaágyba mobilom kíséretében. Ekkor a véletlentől vezérelve belenyúltam farmerom zsebébe, és megtaláltam azt a papír fecnit, amire David írta fel a számát. Nem tudom mi ütött belém, de bepötyögtem a számokat, és már indítottam is a tárcsázást.

-Haló.-mikor meghallottam nyugodt hangját, átfutott rajtam a hideg.

-Szia, Emily vagyok. Remélem emlékszel, a parkban találkoztunk.

-Téged ki tudna elfelejteni?-mikor ezt kimondta tudtam, hogy a vonal túlsó végén mosolyog, én pedig ismét elpirultam, de örültem, hogy csak a hangomat hallja.

Ezekkel a "szokványos" mondatokkal indult tehát a mi nem mindennapi beszélgetésünk.

U.i.: Ahogy ígértem ez most egy hosszabb rész lett, remélem elnyerte a tetszéseteket :)

Rendelés *.*

Sziasztok! :)

Ha valaki olvassa a Detrimental Passion blogot, amit legjobb barátnőm ír, az tudja, vagy látta, hogy a fejlécet én csináltam. Nem nagyképűségem miatt írom xd, hanem azért, mert mostantól "rendelést is felveszek" :D

A rendelés menete:

1. Írd meg a főszereplők eredeti nevét, és a történetbeli nevét is ha akarod, h rárakjam.
2.Írd meg a színvilágot.
3.Mondd el milyen hátteret szeretnél.

4. Élvezd az elkészült képet! <3 :)

Vállalok:
-fejlécet
-szereplős képet

U.i.: Bocs kicsit kések a kövi résszel, de a suli miatt ez kb. így is fog maradni... :)

Hakunamatata,
    Ocean Papaya :3

**2.Rész**

Ciasztok!!!
Megjöttem a 2. résszel... *.* Várom az építő, és a kevésbe olyan jellegű kritikákat :D
És ne feledjétek :Detrimental Passion :D Jó olvasást!

Hakunamatata,
     Ocean Papaya :3

Emilie szemszöge

Édes álmomból kisöcsém még mindig, 10 éves kora ellenére, cuki hangja ébresztett. -Emilie, ééébreeesztőőőő! Szólt a keltés, majd meghallottam a többieket is. Mikor kinyitottam szemeimet, kicsit meghökkentem, hiszen arcomba szinte belelógott a vidám Alex. Az ülésembe csimpaszkodva próbálta magát egyensúlyozni, de mikor észrevette, hogy már ébren vagyok, lezuhant a támláról. A hangos puffanást egy jóízű kacaj követett, ezzel adta mindenki tudtára, hogy "jól" van. Fülhallgatómat a telefonnal együtt a táskámba dobtam, majd miután mindenkit kellően szemügyre vettem, kinéztem az ablakon, és egy akaratlan "Hello Amerika"kiáltás hagyta el a számat. Ezt a szép, sőt csodálatos másodpercet egy erőszakos könny csepp szakította félbe. Egész testemet átjárta a szomorúság, a bánat, és a gyász. Gondolataimból mostohanyám szigorú, érzelemmentes mondata rázott vissza a jelenbe-aminek állítólag örülnöm kéne. -Jó reggelt, Csipkerózsika!-hangzott könyörtelen hangja. Ijedten fordítottam fejemet a hang irányába, és egy Rose-tól teljesen szokatlan, bár láthatóan erőltetett mosoly fogadott. Pár másodperc habozás után, próbáltam minél természetesebbnek tűnően viszonozni sajátos ébresztőjét. 

***

Ahogy beléptünk a csarnokba, ami szintén hatalmas volt, azonnal szembe találtam magam a hatalmas "STONE" feliratú táblával. Feljebb emelve tekintetemet egy óriási mosoly fogadott. Igen, ezért érdemes volt! Ezek szerint vannak még akik szeretnek! Miközben ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, már Melody és Lottie karjaiban találtam magam. Mindhárman sírtunk, szemeinkből csak úgy ömlött a könny. Teljesen átérezték fájdalmamat-Édesanyám anyjuk helyett is anyjuk volt, szüleik válása óta, a lányokkal pedig úgy szerettük egymást, ahogy még az öcséimmel sem. Ezekért senkit sem hibáztatok, aminek meg kellett történnie, sőt még annak is aminek nem, a mi családunkban végbement.  Percek teltek el és mi csak sírtunk, sírtunk, és sírtunk. Mikor már kezdtük felfogni a helyzetet, felegyenesedtünk, majd megtöröltük szemünket. Ekkor odaléptem Chris-hez és megöleltem. Mindkettőnknek ez nagyon sokat jelentett. Én mindig is szerettem volna egy bátyust akire fel lehet nézni, és ezt Chris személyében meg is kaptam. Gyors puszi, és ölelés a többiekkel, majd elfoglaltuk helyünket a kisbuszban. Az út viszonylag gyorsan telt. Persze minden részletről tudni akartak, jó rokon lévén. ..hát ez most csak ilyen kis rövidke rész lett, de ígérem a következő hosszabb lesz :D

Taps, taps!!!

Sziasztok!!!
Egy öröm hírt szeretnék veletek közölni....(dobpergés)....a legjobb barátnőm blogját, Detrimental Passion-t , Liebster Award-dal díjazták! Nagyon gratulálok Neki! Ha tetszik a blogja iratkozzatok fel, kommenteljetek, és értékeljétek az írásait! Mindketten várjuk az építő kritikákat, megjegyzéseket. :D

  Hakunamatata,
           Ocean Papaya :D

...boldogság... :D

Helloo!!! :D
Igaz nem rég indítottam a blogot, de már most is sokan látogatjátok...aminek nagyon örülök, pláne, hogy külföldről is érkeztek oldal megjelenítések.
Kérnélek titeket, hogy növeljétek ezt a számot, ha tetszik amit olvastok :D Nem sokára jelentkezem a második résszel. :D

Hakunamatata,
        Ocean Papaya :3

**1.Rész**

Sziasztok!
Megjöttem az első résszel!!! Remélem tetszeni fog... :)
Várom a megjegyzéseiteket!

Hakunamatata,
         Ocean Papaya :D

Emilie szemszöge

Csodálatos kora nyári nap volt. Egy mezőn futottam át, amely tele volt gyönyörű vad virágokkal. Egy percre megálltam, hogy megcsodálhassam őket, és élvezzem illatukat. Hátra dőltem, és mintha egy puha ágyra érkeztem volna. Hátamon fekve néztem a felhőket, és mint kiskoromban, most is mindenféléhez hasonlítottam őket. Hirtelen álmosságot éreztem. Lecsuktam szemhéjaimat, majd mikor újra felnyitottam őket, az ágyamban fekve találtam magam. Hirtelen végig futott rajtam, hogy ez csak egy csodálatos álom volt. Jó érzéssel töltött el, hogy végre ilyen dolgokról is tud az agyam álmokat összerakni, nemcsak azokat a borzalmakat, amiket idáig jártam végig esténként. Nyújtóztam egyet, majd másik oldalamra fordultam, és így pont rá láttam az órámra, ami 7 órát mutatott. Nehézkesen, de sikerült, felülnöm az ágyban. Egy újabb nyújtózást követően lehámoztam magamról a takarót, majd mikor a lábam már a szőnyegen volt bizonytalanul, de felálltam. Eleinte még kapaszkodni kellett a székembe,de ahogy elértem a szekrényhez, és belenéztem az ajtón lévő egész alakos tükörbe, azonnal teljesen felébredtem. Nagy erőfeszítések árán sikerült elhúznom az ajtót, így elém tárultak a ruháim. Sokáig nézegettem őket, hiszen most vagyok leszokóban a fekete öltözékekről.Próbáltam egy erőtlen mosolyt varázsolni arcomra, és egy sóhajt követően kikaptam egy laza, de csinos pólót, hiszen mégse egy sima szombat a mai. Kerestem hozzá való nadrágot, cipőt, és kiegészítőket, majd végül előhalásztam a bőröndömet. Ennél a pontnál egy könny csepp küszküdte ki magát a szememből. Tavaly kaptam ezt a virágos darabot a születésnapomra Édesanyámtól. Ismerte a legnagyobb álmomat: elutazni Amerikába! Sajnos Ő ezt már nem érhette meg. Gyorsan megtöröltem a szememet, és elhessegettem az emlékeket, kicsit meg kellett keményíteni a szívemet, hogy ne bőgjem el magam azonnal. Egy határozott mozdulattal ruhadarabokat, szokásom szerint mind az ágyra hajigáltam. Mikor a már előkészített,és összehajtogatott többi ruhát bepakoltam a bőröndbe, elvonultam a fürdőbe a ruháimmal együtt. Gyors zuhany után felöltöztem, és egy egyszerű sminket követően a hajamat az egyik oldalra dobtam , majd a bőröndömmel együtt elindultam a földszintre. Édesapám, mostohaanyám, és a két öcsém már lent vártak, az asztalnál. Én is leültem melléjük reggelizni. Kis idő múlva befejeztük az étkezést, elindultunk az autóhoz. Apa bedobálta a cuccaimat a csomagtartóba, majd miután sikeresen előbányásztam a telefonomat a fülhallgatóval együtt, behuppantam a hátsó ülésre. Mikor mindenki elhelyezkedett, Apa megkérdezte, hogy "Indulhatunk?"-e, majd beindította a motort. A fülhallgatóval a fülemben bámultam a mellettünk elhaladó tájat, ami most különösen lekötötte a figyelmemet.

***

Pár óra múlva meg is érkeztünk a repülőtérre. Apa kipakolta a csomagjainkat, és segített bevinni. Én csodálkozva néztem körül, hiszen még soha életemben nem ültem repülőn, ezért maga a csarnok is furcsa volt számomra. Megnéztük, hogy mikor indul a gépünk, és addig arról beszélgettünk, hogy milyen jó is lesz végre újra látni a rokonainkat. Én mindvégig azon izgultam, hogy le fogjuk késni a gépet, de természetesen ez nem következett be.

***

Mikor végre felszálltunk a gépre, még mindig egy darabban volt a gyomrom, hiszen annyi műsort láttam légi katasztrófákról, de gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat... Elfoglaltuk a helyünket, és én azonnal beraktam a fülhallgatót, azt remélve, hogy a zene egy kicsit le fog nyugtatni. Apa mögöttünk ült, és a laptopján intézte a munkáját. Ezért nagyon értékeltem, hiszen a főnökével sok vita árán tudta elintézni, hogy távolról intézhesse az ügyeit.Ekkor ismét azon kaptam magam, hogy az ablakon bámulok kiféle, és nézem, ahogyan elsuhanunk a felhők fölött. Hirtelen elkapott az álmosság, és azonnal az álmaim birodalmában jártam...