**3. Rész**

Halihalii!!!
Itt a 3. rész!!! :D Nem tudok túl sok mindent hozzá fűzni, csak, hogy  írjatok nyugodtan emailt is, amit akartok, kommentet, kritikákat várok, bármit... :D
És természetesen látogassátok, a folyamatosan új részekkel frissülő Detrimental Passion blogot is :) !!!
Úgy érzem az írónak komolyabb bátorításra van szüksége, ezért ha tetszik, amit olvastak, vagy csak kevésbé, akkor is írjátok meg neki, kommentben, levélben, Facebook-on... :)
Mit fűzzek még hozzá? Remélem tetszeni fog... megtaláltok Facebookon jelölhettek, írhattok, ha bármi kérdésetek, megjegyzésetek van a bloggal kapcsolatban :)

Jó olvasást!

Hakunamatata,
         Ocean Papaya :3

Emilie szemszöge

Nehézkesen nyitottam fel szemhéjaimat, majd fordultam másik oldalamra, a pihe-puha ideiglenes ágyamban. Vettem egy nagy, mély levegőt, majd miután gyors pillantást vetettem a szobára, kikászálódtam az ágyból. Mondhatom gyönyörű szobát kaptam! A lányok ízlése még mindig kifogástalan. Tegnap kicsit későn kerültünk ágyba, hiszen Lottie, és Melody mindent megmutattak a házban és a környéken is... Ezért már tudtam is hova fogok ma reggel futni menni. A Bőröndöm felé vettem az irányt, és próbáltam a hangulatomnak és az időjárásnak megfelelő szettet kiválasztani. Pár perc után sikerrel is jártam, majd elvonultam a külön fürdőszobába, ahol gyorsan rendbe szedtem magam. Ezek után gyorsan beágyaztam. Lefelé menet bekukkantottam a lányok szobájába. Szerencsére mindketten még mélyen aludtak, tehát nem sikerült felébresztenem őket. Minden percben elcsodálkozok, hogy milyen hatalmas ez a ház! Két szint ízlésesen berendezve. Ezekkel a gondolatokkal szökdeltem végig a lépcsőfokokon, amik meglepetésemre gyorsan végetértek. Ránéztem a nappaliban lógó órára és az pontosan 7 órát mutatott. Meglepődtem, hogy ilyen korai voltam. Hirtelen egy éles férfihang állított meg.

-Milyen korai a kisasszony!

A hang irányába kaptam a fejem. És az asztalnál a bögrét szorongató mosolygó George-val találtam szembe magam. Hirtelen nekem is mosolyogni támadt kedvem.

-Hova igyekszel ilyenkor?-hangzott a kérdés

-Csak futni megyek.-zártam rövidre mondandóm

-Tudod,-sóhajtott egy nagyot

-Nagyon sokat jelent a lányoknak, hogy itt vagytok.Sőt mindnyájunknak.-pontosította saját magát

Csak egy halvány mosollyal válaszoltam.

-Édesanyád, a húgom, halála óta senki nem találta a helyét.Olyan hirtelen jött ez az egész...a balesete...-sóhajtott, majd vett egy nagy levegőt és fojtatta.

-De nem tartalak fel. Nyomás futni!-mutatott mosolyogva az ajtóra.

-Értettem főnök!-poénkodtam el a helyzetet, majd kiléptem az ajtón.

***

Elkocogtam a parkig, amit a lányok mutattak nekem tegnap. Én soha nem szerettem zenével futni. Nem tudom... annyira eltereli a figyelmemet, hogy semmi másra nem tudok figyelni, és én inkább a madárcsicsergést, és a a szél susogását hallgatom szívesebben. Most is így tettem. Amikor már kicsit elfáradtam, leültem egy padra.

Teljesen elmerültem a gondolataimban. Egyszercsak egy nyugodt férfihangot hallottam meg közvetlenül mellettem. 

-Új vagy itt?

Odakaptam a fejem, és egy gyönyörű       szempárral találtam szembe magam. Elvarázsolt a tekintete.

-Ö, igen. Tegnap érkeztünk. Emily.-nyújtottam a kezem.

-David, örvendek. mondta udvariasan.

-Te is ide jársz futni?

-Ó, igen, mindennap.Télen is ki szoktam ide jönni.

-El tudom képzelni milyen gyönyörű lehet itt télen a táj .-ábrándoztam

-Akárcsak Te.-mondta majd egy pimasz mosolyra húzta a száját.

Én zavaromban, mint mindig, a hajamat kezdtem el piszkálni.Erre ő:

-Ezt bóknak szántam.-mosolygott még mindig azzal a pimasz vigyorral.

-Hát ezt sejtettem-motyogtam vigyorogva, és valószínű, hogy el is pirultam.

Ekkor egy vakkantást hallottam, a következő pillanatban pedig már a nadrágomat rágcsálta Nacho. Ekkor nevetést és újabb ugatásokat hallottam. Elfordítottam a fejem, és megpillantottam Melody-t és Lottie-t Coco-val. 

-Na jó reggelt!-köszöntöttem őket gúnyosan

-Jó reggelt meglógós kisasszony!

-Héj!-próbáltam hárítani a rágalmakat

-Akkor én nem is zavarok tovább.

Gyorsan visszakaptam a fejemet David irányába.

-Egyáltalán nem zavarsz!-mondtuk szinte egyszerre a lányokkal.

-Örülök, hogy megismerhettelek!-mondta mosolyogva, miközben éreztem, hogy minden porcikámat végigmérte

-Én úgyszintén.-mondtam vörös arccal 

-Ja, és itt a számom. Majd hívj fel!-ismét megjelent az a pimasz vigyor az arcán

***

Mikor vissza értünk ideiglenes otthonunkba,már mindenki a földszinten várt minket, és a reggelit fogyasztották. A kedvencemet, palacsintát csinált George. Mióta elvált, a főzést rendszeresen a lányok végzik, de ilyen alkalmakkor ő készít el néhány fogást. A reggeli elfogyasztása után kaptunk egy-két óra szabadfoglalkozási időt. Én kivonultam a kertbe és belehuppantam a hintaágyba mobilom kíséretében. Ekkor a véletlentől vezérelve belenyúltam farmerom zsebébe, és megtaláltam azt a papír fecnit, amire David írta fel a számát. Nem tudom mi ütött belém, de bepötyögtem a számokat, és már indítottam is a tárcsázást.

-Haló.-mikor meghallottam nyugodt hangját, átfutott rajtam a hideg.

-Szia, Emily vagyok. Remélem emlékszel, a parkban találkoztunk.

-Téged ki tudna elfelejteni?-mikor ezt kimondta tudtam, hogy a vonal túlsó végén mosolyog, én pedig ismét elpirultam, de örültem, hogy csak a hangomat hallja.

Ezekkel a "szokványos" mondatokkal indult tehát a mi nem mindennapi beszélgetésünk.

U.i.: Ahogy ígértem ez most egy hosszabb rész lett, remélem elnyerte a tetszéseteket :)